Az Indexen olvastam a hírt, hogy az USA-ban sikeresen fut már egy éve, az első, kimondottan nyugdíjasoknak szóló televízió. Ha a tengerentúlon most jutottak el odáig, hogy érdemes külön foglalkozni az idősebb célcsoporttal, az azt jelenti, hogy az elkövetkezendő pár évben nálunk biztos nem lesz változás a gazdaságilag aktívak megítélésében. Sajnos.
Régóta nem tetszik, hogy gyakorlatilag az összes felmérésben, kutatásban és publikációban a 18-49-es célcsoportot említik, mint főfogyasztókat. Ami számomra érthetetlen, hogy sokan a marketing szakmában is őket vizsgálják, rájuk hivatkoznak.
Több oldalról is sántít nekem ez az életkor meghatározás. Az rendben van, hogy valahol meg kell húzni egy határt, de én a mai 40-esek és 50-esek között nem látok különbséget sem fogyasztásban, sem vagyoni helyzetben. Ezt támasztja alá a Szonda Ipsos kutatása* is. A 40-49 év közöttiek 18%-a ESOMAR AB státuszú, az 50-59-ek között viszont 23% ez az arány. C státuszú a 40-49 közöttiek 31%-a és az 50-59 közöttiek 33%-a.
Szüleimet elnézve is inkább azt tapasztalom, hogy 50 fölött sem csökken a fogyasztási kedv, sőt. Manapság anyukám úgy várja a heti bevásárlást a helyi hipermarketben, mint én régen a Mikulást.
* Szonda Ipsos/Médianavigátor 2007. I. féléves adatok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.